Kutyusok esetében                                 

Szopornyica:

A kutyák gyakori heveny légúti ill. a kötõhártya és esetenként idegrendszeri megbetegedéssel, ritkán bõrtünetekkel járó fertõzõ, kifejezetten ragályos betegsége. Nagyobb létszámú kutyapopulációkban súlyos pusztításokat tud véghezvinni rövid idõ alatt.
Azok között a kutyák közt jelenik meg nagyon gyakran akiket nem vakcináztak idejében. A vírust elsõsorban a fertõzött kutyák ürítik légúti, és orrváladékukkal, illetve vizeletükkel, de a fertõzés átvihetõ ragályfogó tárgyakkal (kutya gondozása során használt eszközök bármelyike).

A vírus elsõdleges szaporodási helye a torok nyirokszövetei, majd innen a véráramba kerül és gyakorlatilag szétszóródik az egész szervezetben. Tünetek szempontjából fontos állomásai a vírusnak:

• Légzõrendszer szövetei
• Emésztõrendszer nyirokszövetei
• Központi idegrendszer
• Bõr

A vírus szaporodásának két eredménye lehet: a kutyák egy részében ellenanyagok jelennek meg és ezek eliminálják a vírust, így nem alakul ki fertõzés. A kutyák másik részében viszont maximum hetes lappangási idõt követõen lázas tünetek jelennek meg, a kutyák orrnyílásából és szemébõl savós váladék szivárog. Az állat apatikus, étvágytalan. Majd rövid javulás mutatkozik és az állatok ismételten belázasodnak, másodlagos bakteriális infekcióknak köszönhetõen a váladék, sûrûbb, gennyes jelleget ölt, a kutyák szeme sokszor összeragad, csak melegvizes/kamillateás tisztítás után tudják azt kinyitni, illetve az orrnyílásukat is eltömi a gennyes váladék emiatt nehezen lélegeznek, tüdõgyulladás is kialakulhat. Esetenként hánynak és megy a hasuk, ez az emésztõrendszer bántalmazottságára utal.  Akadnak olyan esetek, mikor az állat nagyon röviddel a lázas tünetek megjelenése után elpusztul.
A késõbbiek folyamán jelennek meg az idegrendszeri tünetek, melyek magának a vírusnak a károsító hatásán illetve immunkomplexes folyamatokon alapulnak, és elég sokfélék lehetnek: görcsök, érzékszervek tompulása, bénulások, általában ezek irreverzibilis károsodások, sor kerülhet az idegrendszeri tüneteket mutató állatok eutanáziájára is.
A bõrtünetek is többfélék lehetnek: gennyel telt hólyagocskák a hason ill. combon, melyek a késõbbiek folyamán kifakadva pörkös jelleget öltenek, illetve a "hard-pad disease" néven emlegetett tünetek, melynek a lényege, hogy az orrtükör és a talp bõre megvastagszik.
Az átvészelt kutyák hosszú idõre immunissá válnak, de ez nem jelent élethosszig tartó védettséget. Az ilyen anyák a kolosztrummal ellenanyagokat adnak át kölykeiknek, így 6-12 héten keresztül védettséget élveznek. Ezután a tartós védettség kialakítása érdekében oltani szükséges õket.

A kezelés döntõen tüneti, elsõsorban a másodlagos bakteriális infekciók megakadályozása a cél. Antibiotikumokat kap a kutya, illetve a lázas tünetek fellépésekor kaphat ún. immunsavót: olyan ellenanyagokat tartalmaz, amelyek a vírus legyõzéséhez szükségesek.

Védõoltás létezik ellene, amit az elsõ évben 3-4 hét különbséggel kétszer kell beadatni, majd utána évente egyszer emlékeztetõ oltásban részesíteni. Létezik egykomponensû vakcinaként (önmagában), kétkomponensûként (fertõzõ májgyulladással együtt) és többkomponensûként is. Kötelezõnek nem kötelezõ, de nagyon ajánlott!

Parvovírusos bélgyulladás:

A kutyák nagyon gyakran elõforduló emésztõszervi és esetenként szívizomgyulladásos megbetegedése. Nagy ellenálló képességû vírus okozza, amely váladékokban, testnedvekben beszáradva hónapokig is fertõzõképes marad. Elsõsorban a kutyák érintkezésének van döntõ szerepe a terjesztésben, de ragályfogó tárgyakkal is átvihetõ. Nagy ragályozóképességû vírus, a kutyák minden életkorban fogékonyak iránta, mindenütt elõfordulhat. Az átvészelt kutyák egy életre védettek lesznek, de idõnként üríthetnek vírust. Nagy számú kutyatelepeken viharos gyorsasággal terjed és betegíthet meg szinte egyszerre egy egész állományt, leginkább a fiatal, oltatlan kölyökkutyák veszélyeztettek (50%-os is lehet a pusztulás mértéke), de minden életkorban járhat súlyos következményekkel, fõként akkor ha a kutya immunrendszere "terhelt": parazitás bántalmak illetve stressz vagy vemhesség. Az átvészelt anyák kölykei kb. 10-16 hétig tartó passzív maternális védettséget élveznek, ezután a megbetegedés elkerülése érdekében mindenképpen tanácsos õket vakcináztatni.

A vírus elsõsorban a fiatal szervezeteket "kedveli", ugyanis sok helyütt találhat magának osztódó sejteket: immunrendszer sejtjei, szívizomsejtek (az élet elsõ 3-6 hetében gyors ütemben osztódnak), vérerek sejtjei.

Az állatok pár napos lappangási idõ után rendkívül bágyadtak, levertek, hánynak. Enyhe hõmelkedés elõfordulhat, de nem feltétlen jellemzõ. Pár napon belül a hasuk is menni kezd, amit súlyosbít a vírus érkárosító hatása, ugyanis az erekbõl kilép a vér és az állatok bélsarához keveredik. Az elején az ürített bélsár színe sárgás, majd késõbb a hozzákeveredett vér miatt vöröses jelleget ölt, idõnként kifejezetten véressé válik. A kutyák a hányással, hasmenés miatt eltávozó folyadék és elektrolitveszteség miatt nagyon hamar kiszáradnak illetve alakul ki sokkos állapot, és kezelés hiányában el is pusztulnak.

A szívizomgyulladásos forma elsõsorban 3-6 hetes kölyökkutya almokban alakul ki, nagyon ritkán azonban idõsebb kölykök is megbetegedhetnek. Ilyenkor tüdõödéma kialakulásával is kell számolni, mint következmény. Meglehetõsen ritka bántalom, de elõfordulhat. Sokszor nagyon rövid idõ alatt elviszi az állatokat ez a forma, nem is jelennek meg a köznyelvben ismert "tipikus parvós" tünetek: hányás, hasmenés.

Kezelése döntõen tüneti, elsõsorban a másodlagos bakteriális felülfertõzõdések kivédése a cél. Ennek céljából folyadékpótlást infúzió formájában és vele együtt esetleg antibiotikumokat kap a kutya. Hányáscsillapítót, esetleg szívmûködést támogató gyógyszereket. A gyógykezelés sokszor kórházi kezelést igényel, mert napjában többször is szükség lehet gyógyszerek adására. Ilyenkor nem célszerû az otthoni tablettás kezelést választani, mert a gyógyszerbeadás még tovább erõsítheti a hányingerüket.

Védõoltás van ellene!

Fertõzõ májgyulladás (Rubarth-kór):

Nagyon elterjedt betegség, kifejezetten ragályos. A fertõzöttt kutyák a vírust minden testváladékukkal ürítik akár több héten keresztül, de a használati tárgyaikkal is átvihetõk. Elsõsorban a még fejletlen immunitással rendelkezõ kölykök veszélyeztettek, de idõsebb és már "hanyatlásnak induló" immunrendszerû kutyák is megbetegedhetnek. A kutyák egy része azonban tünetmentesen vészeli át a fertõzést, így az õ szerepük "csupán" a vírus terjesztésében van.

A vírus szájon át kerül be, elszaporodik a mandulákban majd innen bejut a véráramba és szétszóródik a szervezetben.

A tünetek a vírus szétszóródása miatt elég változatosak lehetnek. A beteg állatok elõször belázasodnak, bágyadtak, étvágytalanok, viszont fokozott vízfelvétel jellemzõ, illetve hánynak. Bevérzések a bõrben, szájnyálkahártyában, kötõhártyán, sõt üríthetnek vizeletükkel, bélsarukkal is vért. A májat érõ károsítás miatt a látható nyálkahártyák besárgulnak. Kialakulhat továbbá ödéma, görcsök, bénulások jelentkezhetnek, illetve a szemet is képes megbetegíteni: kék szemû lesz a kutya. Kialakulhatnak továbbá szopornyicához hasonló légúti tünetek, illetve tüdõgyulladás is.

Általában nehéz egyértelmûen diagnosztizálni a tünetek sokfélesége miatt, így a tüneti kezelés kerül legtöbbször elõtérbe: májmûködés támogatása, folyadék, elektrolitoldatok pótlása intravénásan.

Védõoltás van ellene!

Leptospirózis:

A leptospirózis a kutyák baktériumok okozta betegsége. Gyakran elõfordul, különösen ott ahol nagy számban tartanak együtt kutyákat (pl. tenyészetek). Elsõsorban a fertõzött kutyák vizeletével ürül, a külvilágban akár hetekig és fertõzõképesek maradhatnak. Az ember is fogékony iránta, tehát zoonózis.

A baktérium leggyakrabban a szájon át kerül be (vizelet felnyalása), ritkán kötõhártyán és bõrön keresztül. Innen bekerül a véráramba, majd mikor specifikus ellenanyagok jelennek meg a vesékbe húzódik vissza, azok kanyarulatos csatornáiban, mintegy "kikerüli" az immunrendszert. Ott szaporodik tovább és a vizelettel akár 1,5 évig is ürül. Ritkán a szemben, vemhes állatban a magzatot fertõzik.
A veséket károsítja, mert nem lesznek képesek a feladataikat elvégezni, így a vér maradéknitrogéntartalma megemelkedik, ún. "húgyvérûség" (uraemia) alakul ki. Sok kutya tünetmentesen vészel át, fiatal kutyákban viszonylag gyorsan lezajlik, az idõsebbekben elhúzódóbb.

Heveny esetben: A beteg kutyák lázasak, levertek, a látható nyálkahártyák besárgulnak. A vizelet barnás színû lesz, a vizelettel sok fehérje távozik, mint a vesebetegség egyik legfõbb tünete. Esetenként hánynak, hasmenésük van, az idegrendszer is érintett lehet (agyburokgyulladás).

Idült alak: Hasonló tünetekkel jár, mint a heveny forma, de a gyakran jelentkezõ hasmenés és hányás miatt elég hamar kiszárad az állat, mert bár inni sokat isznak, de sok vizeletet is ürítenek, ez egy idõ után véressé válik.  Az állat púposít, járása kötött. Az állat szájszaga egy idõ után elviselhetetlen lesz, a húgyvérûség miatt jelentkezõ fekélyek, kimaródások miatt. A nyálkahártyák barnásra színezõdnek, illetve késõbb elhalt területek jelentkeznek rajtuk.
Az ebben a formában szenvedõ kutyák általában rövid idõn belül elpusztulnak.

Gyógykezelés: Antibiotikummal, illetve tüneti kezelést folytatnak. Védõoltás van ellene!

Veszettség:

A veszettség vírusa a Rhabdovírusok családjába tartozik, a világ minden táján elõfordul. Nálunk korábban a velünk élõ kutyák terjesztették leginkább, de az évenkénti kötelezõ veszettség elleni oltásnak köszönhetõen, viszonylag ritka. Most már inkább a vadon élõ, veszett rókák marása útján terjed, ugyanis megmarhatják háziállatainkat, vagy akár az embert is. Háziállataink közül inkább a macskára jellemzõ, hogy fertõzõdik, mert rájuk nem vonatkozik a kötelezõ veszettség elleni oltás, de számukra is van vakcina, ami ugyanúgy megvédi õket, mint a kutyákat. A veszettség vírusára minden melegvérû állatfaj fogékony, a húsevõ állatok játszanak szerepet a terjesztésében marásukkal, míg a növényevõk vagy az ember zsákutcának tekinthetõk.

Lappangási ideje (5nap-fél év) attól függ, hogy mennyire esik távol a központi idegrendszertõl a marás. A vírus az idegsejtekben szaporodik és az idegsejtekben haladva jut el a központi idegrendszerbe, kikerülve az immunrendszert. Ezt követõen elszaporodik a nyálmirigyekben, szemben és egyéb szervekben.

Tünetek:

Áltaban viselkedésbeli változások jellemzõek.

A veszettségnek két típusát különböztetjük meg:

Klasszikus vagy dühöngõ veszettség:
Elõször bágyadtság jellemzõ, nyálzás, változó étvágy, rekedtes hang. Majd az állat ingerült lesz, minden ok nélkül támadóvá válik. Majd az állat lebénul: a torokbénulás miatt nem tud nyelni, nyálzik, kancsalság, testszerte bénulások jellemzõk végül az állat pár nap alatt elhullik. 

Csendes veszettség: Kimarad a dühöngés, a kezdeti tünetek azonnal bénulásba mennek át. A betegség itt is halálos kimenetelû.

Kezelés, megelõzés: Védõoltás van ellene és évente kötelezõ beadatni! Klinikai tünetek megjelenése után kezelésük esélytelen, a megbetegedett állatok kivétel nélkül elhullanak. Mivel zoonózis (állatról emberre terjedõ), ezért bejelentési kötelezettség alá tartozik, ezért ilyenkor az állatorvosnak az érvényes állategészségügyi jogszabályok szerint kell eljárnia, így ezeknek az állatoknak hatóságilag tiltva van a gyógykezelésük.

Aujeszky-betegség (álveszettség):

A betegséget herpeszvírus okozza. Több fajt megbetegítõ vírus, emlõsökben, madarakban kisrágcsálókban végzetes kimenetelû idegrendszeri betegséget okoz, kizárólag a sertés képes túlélni, ezért kizárólagos terjesztõje. Nevét Aujeszky Aladárról kapta, aki 1902-ben fedezte fel a betegséget és különítette el a veszettségtõl.
A kutya, macska elsõsorban etetett nyers sertésbelsõségekkel (különösen gége, tüdõ) fertõzõdnek. A veszettség vírushoz hasonlóan az idegekben szaporodik és szintén a központi idegrendszert károsítja: agyvelõgyulladást okoz.
2-4 napos lappangási idõ figyelhetõ meg, a kutya elõször bágyadt, majd kíméletlenül vakarják a fejüket, esetleg egyéb testrészüket, legtöbbször véresre. Esetenkén nehezen vagy szaporán lélegeznek, ugyanis a vírus károsítja a tüdõt és a szívizmokat is. Az állatok izgatottak, nyáladzanak, de a kifejezett agresszivitás nem jellemzõ.

A megbetegedett állatok kivétel nélkül elhullanak.

Kezelés, megelõzés: Nincs ellene védõoltás, a legjobb védekezés az, hogy kedvenceinkkel soha nem etetünk nyers sertéshúst.

Oldal: Állatbetegségek kutyusok esetében
Állati lap - © 2008 - 2024 - allatilap.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat