Cicák esetében                          

Macskanátha:

A macskanátha elnevezés valójában egy gyűjtőfogalom, ugyanis felsőlégúti tünetekkel járó megbetegedést két vírus is okozhat macskánál: herpeszvírus vagy calicivírus is lehet. Főként a választás korában lévő kölyökmacska állományt tizedeli.
A tünetek és a fertőződés módja (aerogén úton fertőződnek: tehát a kitüsszögött permettel, orrváladékkal) nagyon hasonlóak mindkét vírus esetén. A herpeszvírusos fertőzésnél (rhinotreachtitis = orr és légcső gyulladás) a macskák lázasak, taknyosak: először savós jellegű váladék ürül, majd a bakteriális társfertőzés hatására gennyes, tapadós váladékká alakul, amely elzárja az orrnyílásokat, ezáltal nehezedik a macska légzése, szörcsögve veszi a levegőt. Köhögnek, tüsszögnek és sokszor társul mellé kötőhártyagyulladás is, mint másodlagos bakteriális szövődmény, ekkor pár napon belül a váladék összeragasztja a szemeket, úgy hogy csak a váladék lemosása után tudja ismételten kinyitni őket a macska. Azonban azt meg kell említeni, hogy a szemváladékozásnak nemcsak bakteriális eredete lehet, hanem, a macskanátha vírus által okozott szaruhártyagyulladás, ez esetben herpesz-, calici-, vagy reovírus okozza a tüneteket.  Herpeszvírusnál viszonylag ritkán a nyelv fekélyesedése figyelhető meg és kialakulhat másodlagos szövődményként tüdőgyulladás is. Vemhes állatok elvetélhetnek.

A calicivírusos fertőzésnél a légúti és lázas tünetek mellett nagyon gyakran a szájnyálkahártya gyulladása figyelhető meg, emiatt a macskák nem vagy csak nehezen tudnak enni, nyálzanak. előrehaladott állapotban gyakori a fekélyképződés, innentől kezdve a gyógyulási esélyek rosszak. Egyébként a calicivírus okozta náthás tünetek könnyebben gyógyulnak (fekélyképződés előtt legalábbis), mint a herpeszvírusos. Fiatal állatokban szövődményként jelentkezhet tüdőgyulladás, ekkor szintén csekély a túlélési esély.

Kezelés, megelőzés: A kezelés döntően tüneti, általában antibiotikumokat kap a macska, hogy a másodlagosan kialakuló bakteriális szövődményeket elkerüljék. A herpeszvírussal fertőződött állatok sokáig fertőzőek maradnak, de calicivírussal történő fertőződés és átvészelés esetén is a garat szöveteiben jó ideig bújkálhat a vírus, így a macska fertőzhet másokat vagy akár ismét megbetegedhet (külső, kedvezőtlen környezeti hatások, immunrendszeri defektus: macskaleukózis, macska-AIDS társfertőzöttség).

A calicivírusos megbetegedés esetén is tüneti a gyógykezelés, elsősorban a másodlagos bakteriális szövődmények megakadályozása és a nyelési nehézségek, ill. a nyálzás miatt kialakuló kiszáradás megakadályozása (folyadékpótlás infúzió formájában) a cél. Időben megkezdett terápia, szép reményekkel kecsegtet.

Oltással megelőzhető.

Egyéb más nátha jellegű megbetegedések:

Chlamydiosis (Klamídia):

Gyakori betegség. Kis ellenálló képességű baktériumok, azonban bizonyos körülmények közt hosszabb ideig is fertőzőképesek lehetnek.

A fertőzés terjedhet aerogén úton, testváladékokkal, madarak közvetítésével, kérődzőktől. Leggyakrabban összezárva tartott macskák betegszenek meg, ekkor mintegy járványként söpör végig az állományon. A betegség kötőhártyagyulladásnak indul (kipirosodás, duzzanat, folyás), majd az orrüregre és a felső légutakra átterjedve orrfolyást, tüsszögést okoz. A megbetegedettek egy része lázas lesz. Ritkábban az alsó légutak is megbetegednek, szövődményes tüdőgyulladás alakul ki. Másodlagos bakteriális fertőzésnek köszönhetően a savós váladékból tapadós gennyes lesz, amely összeragasztja a szemhéjakat, a macskák csak a váladék letörlése után lesznek képesek ismét kinyitni a szemüket. Vemhes állatban a magzatokra is átterjedhet és a kismacskáknál már megszületésükkor kötőhártyagyulladás lép fel.

Kezelés, megelőzés: Antibiotikummal történik. Oltással megelőzhető. (A kombinált oltás komponenseként szerepelhet.)

Parvovírusos fertőző gyomor-bélgyulladása (panleukopénia):

Nagyon gyakori macskabetegség, leggyakrabban a fiatal, választás korában lévő macskáknál jár halálos kimenettel. A halálozási arány kezeletlenül a 80%-ot (!) is elérheti.

A vírus igen ellenálló és nagy ragályozóképességű. A fertőzés terjedhet aerogén úton,  testváladékokkal (nyál, bélsár, kötőhártyaváladék).  A fertőzésen átesett macskák hosszú időre védettek lesznek, illetve az ilyen anyák föcsteje ellenanyagot tartalmaz, amely a kolosztrális immunitás lejártáig (kb. 8 hetes kor) megvédi a kölyköket.

A beteg macskák lázasak, hánynak és hasmenésük van. A kölyökmacskáknál gyorsan kiszáradásos állapot alakul ki, nagyon könnyen felborul az elektrolitháztartásuk és könnyen alakul ki sokkos állapot. Nagyon könnyen elpusztulnak akár 1-2 nap alatt.  Mivel a vírus a fiatal osztódó sejteket kedveli ezért elsősorban az immunrendszer és a bélhám gyakran osztódó sejtjeiben szaporodik. Az immunrendszerben történő szaporodással ezeket a sejteket is károsítja. Egy idő után nyelvszéli fekélyesedés alakul ki az állat szájában. Vemhes macskáknál a vemhesség korai stádiumában a magzatok elhalnak és felszívódnak, az előrehaladott vemhességnél pedig a kisagyvelő visszamaradt fejlődése miatt megszületett állatoknál pár hetesen mozágsbeli és egyensúlyzavarok jelentkeznek, emiatt a kismacskák dülöngélve közlekednek, ezenkívül jellemzőek lehetnek görcsök is.

Kezelés, megelőzés: Elsősorban a folyadékpótlásra és a kiürült elektrolitok pótlása a fő cél. Ezenkívül antibiotikumot is adnak az infúzióval együtt, hogy megakadályozzák a másodlagos bakteriális szövődmények kialakulását. A kilátások kedvezőtlenek minden életkorban, főként fiatal macskáknál.

Oltással megelőzhető.

Macskaleukózis (FeLV):

Sajnos meglehetősen gyakori macskabetegség, mivel a macskák döntő többsége oltatlan, úgy 60-80%-ra becsülhető országos szinten a macskaleukózissal fertőzött macskák száma. Gyógyíthatatlan betegség, a fertőzött macskák többsége pár éven belül elpusztul.

Kis ellenálló képességű vírus, testváladékokban beszáradva is csupán néhány óráig életképes.
Elsősorban testváladékokkal terjed, a nyálban nagyon nagy mennyiségben található meg a fertőzött állatoknál. Leginkább olyan állatok vannak kitéve a fertőzés veszélyének akik tartósan érintkeznek más állatokkal, így együtt tartott macskáknál nagyon gyakori (pl. menhelyeken). Az anyák kölykeikre azok folyamatos nyalogatásával adják át a vírust. Leggyakrabban fiatalon fertőződnek. A macskaleukózis vírus mellett jelen lehet a macska szervezetében egy rokon vírus, a macska-szarkóma vírus (FSV). Ez egy olyan vírus, mely nagyon hasonlít szerkezetileg a leukózis vírushoz,
de génkészletébe beépült a gazdasejt génkészletének egy része, míg a sajátjából bizonyos géneket elveszített.  Ez utóbbi miatt önálló szaporodásra nem képes, csak akkor ha a szervezetben a macskaleukózis vírus is jelen van, ez esetben viszont mindig rosszindulatú daganat kialakulását okozza. Jó ellenálló képességű macskánál a fertőzés kezdetén a szervezet legyőzheti a vírust, így az nem fertőzi a szervezetet. Meglehetősen gyakori, hogy a FIP vírusával is egyidejűleg fertőzött a macska.

Tünetek: A vírus a nyirokszövetekben szaporodik, ezzel károsítja azt, így ezeknek a macskáknak sokszor meglehetősen gyenge az immunrendszerük. Így vagy olyan fertőzésekben betegszenek meg amiben nem lenne szabad (pl. toxoplazmózis), vagy pedig irreálisan hosszú idő alatt vagy egyáltalán nem képesek kilábalni egy-egy fertőző betegségből célzott kezeléssel sem. Ilyenkor mindig fel kell merüljön a FeLV, ill. FIV fertőzés gyanúja és érdemes tesztet csináltatni. A macskák kisebb hányadában daganatos megbetegedés alakul ki: leukémia, egyéb nyirokszervi, vese-, bélrendszert érintő daganat. A csontvelőt támadva gyakori a vérszegénység ezeknél a macskáknál.

Kezelés, megelőzés:  A fertőzött macskák elzárása, a többi macska érdekében. Jó tartás, immunrendszert erősítő készítmények (pl. Vetri DMG, Immunovet) adása jótékony hatású, akár éveket nyerhetünk vele macskánk számára. Kiemelt figyelemmel kell kísérni minden apró jelet és azonnal orvoshoz fordulni a legkisebb furcsaság esetén is. A megbetegedett macskák gyakorlatilag esélytelenek, szteroidokkal, antibiotikumokkal ideig-óráig szinten tartható az állapotuk, de heteken-hónapokon belül elpusztulnak. Interferonos kezeléssel lehet próbálkozni, az esélyek jobbak, mint a szteroidos-antibiotikumos kezeléseknél, de így is meglehetősen rosszak a kilátások.

Oltással megelőzhető.


Fertőző hashártyagyulladás (Feline Infectious Peritonitis, FIP):

Gyakran előforduló betegség, elsősorban a szabadba kijáró, más macskákkal érintkező macskák veszélyeztetettek, de a lakásban élőket is célszerű vakcináztatni, ugyanis ragályfogó tárgyakkal (pl. cipőtalp) behurcolhatjuk számukra. Különösen veszélyeztető tényező az olyan macskák esetén, akik tartósan összezárva élnek, pl. tenyészetekben, menhelyeken, illetve leukózis fertőzöttek: a FIP-es macskák fele egyidejűleg leukózis vírussal (FeLV) is fertőzöttek. 

A vírus a koronavírusok közé tartozik, szoros rokonságot mutat a macskák enyhe bélgyulladásos megbetegedését okozó koronavírussal. Valószínűsítik, hogy a macskák az enterális megbetegedést okozó vírussal fertőződnek, és egy kis részükben (5-10%) vírusmutációként jelenik meg a FIP vírus és így okozza a betegségre jellemző tüneteket. Sok macska szimplán szeropozitív, valószínűleg csupán az enterális tüneteket okozó koronavírussal fertőzöttek és csak azok betegszenek meg akikben mutáció révén kialakul a FIP vírusa. Elsősorban nem is maga a vírus jelenti a legnagyobb problémát, hanem antigénnel összekapcsolódva, immunkomplex formájában. Ekkor ugyanis lerakódik a kisvérerek falába, ez aktiválja az immunrendszeri folyamatokat, gyulladást indítanak el, aminek a következtében gyulladásos elhalásos gócokat okoz a kisvérerekben ill. azok környezetében és a különböző szervekben (pl. vese, máj lép, nyirokcsomók, szem, ritkábban idegrendszer, hasnyálmirigy).

Tünetek: Két formát különböztetünk meg: az ún. nedves és az ún. száraz formát.

"Nedves FIP": A gyulladt erek átengedik a folyadékot, így az kilép az erekből és a hasüregben, mellüregben ritkábban a szívüregben halmozódik fel. Ez a folyadék áttetsző, sárga színű és fehérjében gazdag, viszont a vér sejtes elemeit (fehér, vörösvértest stb.) nem tartalmazza. Így nem vér, hanem lényegében vér savót csapolható le a macskák hasából. A savó nyúlós, állaga mézre emlékeztet és levegőn gyorsan beszárad a magas fibrintartalma miatt. A macskák hasa ekkor veszi fel a jellegzetes "körteformát", ugyanis a felgyülemlett folyadék miatt nagymértékben megnő a hasuk. A mellüregben felgyülemlett savó miatt pedig a macskák légzése nehezített lehet.

"Száraz FIP": Az immunkomplexek a szervekben rakódnak le elsősorban, és ott elhalásos, gyulladásos gócokat okoznak, illetve a szerveket behálózó erek kisebb gyulladása járhat az adott szerven belüli folyadék kilépéssel. Egyes szervek megnagyobbodása jellemző (pl. vese, máj, bélfodri nyirokcsomók). A mell- és hasüregben nem található jelentős mennyiségű vérsavó. Ritkábban más szervrendszerek is érintettek: endokrin rendszer és idegrendszer. A száraz formánál egyes esetekben megfigyelhető belső szemgyulladás is. Ezt onnan ismerheti fel, hogy a macska pupillái nem egyformák. Ennek a formának a diagnosztizálása lényegesen nehezebb, mint a nedvesé, ugyanis a tünetek kevésbé jellemzőek. A szemtünetek, a vérkép eredménye, és valamilyen képalkotó diagnosztikai módszer bevonása adhat képet az egyes szervek méretéről (leggyakrabban rtg, vagy ultrahang).

A két forma nem feltétlen különíthető el teljesen egymástól, van, hogy mintegy a kettő közti átmenetként jelentkezik a betegség: jellemzőek a különböző szervekben a gyulladásos elhalásos gócok is, de valamennyi savó is felhalmozódik a hasüregben/mellüregben. Általánosságban lázzal, bágyadtsággal és nagyfokú elesettséggel és kiszáradással járó tünetek jellemzőek. Azt, hogy macskánk mennyire van kiszáradva mi magunk is ellenőrizhetjük: a hátán vagy a nyaka körül ha enyhén felhúzzuk a bőrt, egy egészséges macskánál kb. egy másodperc alatt visszasimul a csontokra. Ezzel szemben a kiszáradt macskáé nagyon lassan, vagy egyáltalán nem. Ilyenkor haladéktalanul keressünk fel orvost, hogy infúziót kaphasson a macska. A látható nyálkahártyák halványak, esetleg enyhén sárgás színűek.

Kezelés, megelőzés: Van ellene vakcina. Általában szembe szájba és orrba csöpögtetve adják be. Helyi védettséget ad, a szervezet a kórokozóval a bemeneti kapukban (a korábban említett testnyílások) számol el.
A fertőzött állatokat a többitől el kell különíteni, annak érdekében, hogy ne fertőzzön másokat. Az ilyen állat számára fontos a jó táplálás és stresszmentes élet.
A megbetegedett macskák esélytelenek, állapotukon átmenetileg tüneti kezeléssel lehet segíteni. Roboráló szerek, vitaminok, infúzió adása, immunrendszert gyengítő készítmények (a további immunkomplexek képződésének megakadályozása céljából), gyulladáscsökkentők stb. A beteg állatok kivétel nélkül elpusztulnak pár héten-hónapon belül.

Veszettség:

A veszettség vírusa a Rhabdovírusok családjába tartozik, a világ minden táján előfordul. Nálunk korábban a velünk élő kutyák terjesztették leginkább, de az évenkénti kötelező veszettség elleni oltásnak köszönhetően, viszonylag ritka. Most már inkább a vadon élő, veszett rókák marása útján terjed, ugyanis megmarhatják háziállatainkat, vagy akár az embert is. Háziállataink közül inkább a macskára jellemző, hogy fertőződik, mert rájuk nem vonatkozik a kötelező veszettség elleni oltás, de számukra is van vakcina, ami ugyanúgy megvédi őket, mint a kutyákat. A veszettség vírusára minden melegvérű állatfaj fogékony, a húsevő állatok játszanak szerepet a terjesztésében marásukkal, míg a növényevők vagy az ember zsákutcának tekinthetők.

Lappangási ideje (5 nap-fél év) attól függ, hogy mennyire esik távol a központi idegrendszertől a marás. A vírus az idegsejtekben szaporodik és az idegsejtekben haladva jut el a központi idegrendszerbe, kikerülve az immunrendszert. Ezt követően elszaporodik a nyálmirigyekben, szemben és egyéb szervekben.

Tünetek:

Áltaban viselkedésbeli változások jellemzőek.

A veszettségnek két típusát különböztetjük meg:

Klasszikus vagy dühöngő veszettség:
Először bágyadtság jellemző, nyálzás, változó étvágy, rekedtes hang. Majd az állat ingerült lesz, minden ok nélkül támadóvá válik. Macskára kivétel nélkül mindig dühöngő veszettség jellemző, általában "fejre megy". Majd az állat lebénul: a torokbénulás miatt nem tud nyelni, nyálzik, kancsalság, testszerte bénulások jellemzők végül az állat pár nap alatt elhullik. 

Csendes veszettség: Kimarad a dühöngés, a kezdeti tünetek azonnal bénulásba mennek át. A betegség itt is halálos kimenetelű.

Kezelés, megelőzés: Védőoltás van ellene. Klinikai tünetek megjelenése után kezelésük esélytelen, a megbetegedett állatok kivétel nélkül elhullanak. Mivel zoonózis (állatról emberre terjedő), ezért bejelentési kötelezettség alá tartozik, ezért ilyenkor az állatorvosnak az érvényes állategészségügyi jogszabályok szerint kell eljárnia, és ezeknek az állatoknak hatóságilag tiltva van a gyógykezelésük.

Aujeszky-betegség (álveszettség):

A betegséget herpeszvírus okozza.  Több fajt megbetegítő vírus, emlősökben, madarakban kisrágcsálókban végzetes kimenetelű idegrendszeri betegséget okoz, kizárólag a sertés képes túlélni, ezért kizárólagos terjesztője. Nevét Aujeszky Aladárról kapta, aki 1902-ben fedezte fel a betegséget és különítette el a veszettségtől.
A kutya, macska elsősorban etetett nyers sertésbelsőségekkel (különösen gége, tüdő) fertőződnek. A veszettség vírushoz hasonlóan az idegekben szaporodik és szintén a központi idegrendszert károsítja: agyvelőgyulladást okoz.
2-4 napos lappangási idő figyelhető meg, a kutya először bágyadt, majd kíméletlenül vakarják a fejüket, esetleg egyéb testrészüket, legtöbbször véresre. Esetenkén nehezen vagy szaporán lélegeznek, ugyanis a vírus károsítja a tüdőt és a szívizmokat is. Az állatok izgatottak, nyáladzanak, de a kifejezett agresszivitás nem jellemző.

Macskánál kevésbé jellemző viszketegség. Ők izgatottak, folyamatosan nyávognak, torokbénulás miatt általában folyamatosan csorog a nyáluk. A macska sem tanusít dühöngő magatartást, de elővigyázatosságot igényel, ugyanis tudatzavara miatt megharaphat, megkarmolhat másokat.

A megbetegedett állatok kivétel nélkül mindkét fajnál elhullanak.

Kezelés, megelőzés: Nincs ellene védőoltás, a legjobb védekezés az, hogy kedvenceinkkel soha nem etetünk nyers sertéshúst.

Macska szerzett immunhiányos betegsége (Macska-AIDS):

A macskák elterjedt betegsége, retrovírus okozza. Ugyanabba a nemzetségbe (Lentivírus) tartozik, mint a HIV (embert megbetegítő, az AIDS okozója). A FIV vírusa kizárólagosan macskákat betegít meg.

A betegség gyakoribb kandúrok körében, ugyanis ők jobban ki vannak téve a fertőződésnek a csavargó, verekedős életmódjuk miatt. Elsősorban a fertőzött állatok vérével és nyálával terjed, de elkaphatják egymástól nemi úton is.

Tünetek: A fertőzödött macskáknak csak egy része betegszik meg, a többi csupán vírushordozó marad. A vírus az immunrendszert gyengíti, még nem teljesen tisztázott hogyan. A tüneteit tekintve hasonlít a leukózis vírus által okozott tünetekhez, azzal a különbséggel, hogy általában nem okoz daganatos megbetegedést. A fertőződött macskák lesoványodnak, vérszegények, olyan fertőzéseknek eshetnek áldozatul, amikből az egészségeseket könnyedén ki lehet kezelni, vagy meg sem betegednek bennük (pl. Toxoplazmózis), tályogok a bőrben, fehérvérsejtfogyás.
A beteg macskák hetek, hónapok alatt elpusztulnak.

Kezelés, megelőzés: A megbetegedett macskák kezelése reménytelen. Antibiotikumokkal, szteroidokkal ideig-óráig szinten tartható az állapotuk, de egészen biztosan elpusztulnak. A betegség ellen védőoltás még nincs. Lakásban való tartással minimálisra redukálható a veszély a fertőződésre.

Oldal: Állatbetegségek cicák esetében
Állati lap - © 2008 - 2024 - allatilap.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat